Elkészítés
A tésztához a lisztet és a sót érdemes először összekeverni, majd a hideg vajat gyors mozdulatokkal elmorzsolni benne. A tejföl hozzáadásával egy lágy, könnyen kezelhető tésztát kapunk. Nem szükséges sokáig gyúrni, elég, ha összeáll. Rövid pihentetés után könnyebb lesz dolgozni vele.
Közben elkészül a krém alapja. A pudingport és a cukrot a folyadékkal csomómentesre kell keverni, majd sűrűre főzni. A kihűlés közben érdemes időnként átkeverni, így sima marad az állaga. Amikor már nem meleg, a tejszín hozzáadásával könnyű, habos krémet kapunk.
A tésztát három részre osztva, sütőpapíron érdemes kinyújtani. A lapok gyorsan megsülnek, és az sem gond, ha kissé felhólyagosodnak. Ez a krémes egyik sajátossága, amit sokan szeretnek.
Az összeállításnál a rétegezés a kulcs. Az első lapra kerül a krém fele, majd a második lap, végül a maradék krém. A felső lapot sokan előre felszeletelik, mert így később könnyebb adagolni anélkül, hogy a töltelék kinyomódna.
Néhány óra pihentetés után már szépen szeletelhető, de a tapasztalatok szerint másnapra lesz igazán jó. A krém összeér, a tészta pedig éppen annyira esetében meg, amennyire kell.
Miért működik ma is ez a recept?
Az ilyen süteményeknél nem a pontosság számít a legjobban. Inkább az arányok és az állagok találkozása. Ez a változat azért maradt meg sokaknál, mert egyszerűen elkészíthető, mégis hozza azt, amit sokan gyerekkorból ismernek.
A bolti krémesek gyakran egészen más élményt adnak. Nem rosszabbak, csak kevesebb személyesek. Egy otthon készült változatnál viszont minden apró részlet számít, még az is, hogy mennyire hagyjuk pihenni.
Aki egyszer elkészíti, általában később is visszatér hozzá. Nem akkor ünnepnapokon, inkább, amikor valami ismerős ízre van szükség.
A konyhában ilyenkor sokszor nemcsak egy sütemény készül el, hanem egy hangulat is visszatér egy kicsit.
