A kukoricabajusz, amit régen nem dobtak ki: nagyszüleim mindig ebből készítettek teát
Amikor először megláttam, mit tesz az nagymamám a lábosba, kicsit értetlenül álltam a dolog előtt. A kukorica csuhéja ment a kukába, a bajuszát pedig gondosan félretette. Nem dísznek, nem megszokásból, hanem mert tudta, mire lesz jó.
Gyerekkorában ez teljesen természetes volt. Ami a földből nőtt, annak minden része számított. A kukoricabajusz nem melléktermék volt, hanem alapanyag, amelynek megvolt a helye a háztartásban. Ma már ritkán beszélünk róla, pedig időről időre újra előkerül.
Amit a kukoricabajusz magában hordoz
A kukoricabajuszból főzött tea egyszerű, mégis összetett hatású ital. Nem erős, nem tolakodó, inkább csendben teszi a dolgát. Az anyósom mindig azt mondta, hogy ez nem azonnali megoldás, hanem olyan, amit rendszeresen, mértékkel érdemes inni.
A benne található ásványi anyagok és vitaminok miatt sokan úgy tartják, hogy támogatja a szervezet egyensúlyát. Régen nem hatóanyagokról beszéltek, hanem arról, hogy „könnyebb lesz tőle az ember”, különösen akkor, ha hajlamos a vizesedésre vagy a puffadásra.
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
A teljes főzési idő megtekintéséhez menj a következő oldalra, vagy kattints a „Megnyitás” (>) gombra – és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook barátaiddal!
