Miközben Veronika egy bababolt kirakatát nézte, elmosolyodott. Olyan apró ruhák, mintha egy babához tartoznának. A keze önkéntelenül is végigsimított még mindig apró pocakján. A nő éppen akkor kapta meg a vérvizsgálat eredményét, amely megerősítette a terhességét.
Annyira izgatott volt, és a lehető leghamarabb meg akarta osztani a jó hírt a férjével. Szülők lesznek. Másfél éve próbálkoztak, és most végre megjelent a két áhított csík a teszten, és a tesztek azt mutatták, hogy a terhesség jól halad. Veronika nem akart estig várni, ezért elszaladt a kávézóba, ahol az édesanyja dolgozott, és vett a férjének egy finom ebédet.
Kedvenc párolt zsemléke hússal és némi koreai salátával. Veronika a lehető leggyorsabban boldoggá akarta tenni Makszimot, ezért elment az irodájába. Előtte nem hívta fel a férjét.
Úgy döntött, dupla meglepetést okoz neki. A mosoly folyamatosan terjedt az arcáról, egyre szélesebb lett, és úgy érezte, örömében megpördülhet. Várandós! Hamarosan családjuk gazdagodik egy régóta várt csodával.
Amikor Veronika belépett az irodába, üdvözölt néhány ismerős alkalmazottat. Korábban gyakran vitt ebédet a férjének, sőt, céges rendezvényeken is részt vett. Makszim soha nem tiltotta meg feleségének, hogy munka közben is meglátogassa; mindig örömmel és büszkén mutatta be azoknak, akik még nem ismerték.
– Makszim Viktorovics most fontos megbeszélésen van. Várja meg a kanapén – mondta a férje új titkárnője, amint Veronika megérkezett az irodájába.
– Megvárhatom az irodájában.
– Az nem lehetséges. Ez egy munkaterület, és nem merek senkit beengedni a főnök engedélye nélkül.
A titkárnő felemelte az állát, grimaszolt, és felmérő pillantást vetett Veronikára. Nem volt könnyű megismerkedni, de Veronika sosem törekedett arra, hogy mindenkivel barátkozzon. Végül is nem akart gyerekeket ezekkel az emberekkel, és nem is tervezte, hogy szorosabb kapcsolatot ápol velük.
A férje soha nem épített ki szoros barátságokat a munkahelyén sem. Még neki is kevés barátja volt, mert nem bízott meg az idegenekben, és évek alatt épített ki barátságokat.
Veronika a kanapén ülve hátradőlt, felvett egy magazint, és lapozgatva elütötte az időt. Mivel nem mehetett be az irodába, nem volt kedve vitatkozni vagy kiabálni – miért okozna még több gondot a férjének a munkahelyén?
„Mashul, ma munka után megint mész étterembe a főnökkel? Vagy talán együtt megyünk haza?” – egy másik fiatal lány, akit Veronika korábban még nem látott, odalépett a titkárnőhöz.
A szíve kihagyott egy ütemet. Mit értett azalatt, hogy „visszamegy az étterembe”? Tegnap a férje valóban későn ért haza, elment egy étterembe, de azt mondta, hogy ott találkozik egy üzlettársával. Miért vinné el a titkárnőjét egy fontos megbeszélésre?
– Ne kiabálj így! – csattant fel a titkárnő. – Itt a felesége. Valószínűleg ma nem fog sikerülni. – Azonnal közölte, hogy nem tudunk minden nap találkozni. Tegnap csodálatosan éreztük magunkat. Nem panaszkodhatom.
Az étterem után a szállodába mentek… Csodálatos volt. Makszim annyira gondoskodó. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ő van nekem. De még nem siet a válással. Azt mondja, meg kell találniuk a megfelelő pillanatot.
Veronika ökölbe szorította a kezét. A lányok halkan beszéltek, és időnként rápillantottak, de a lány hallása kiváló volt. Tényleg van valaki más a férje mellett? Az nem lehet! Makszim szerette a feleségét, és soha nem csalná meg. Nem… Nehéz volt elhinni.
– És a partnere is idegesítő. Állandóan ölelgeti, és úgy tűnik, a partnere viszonozza. Arra kér, hogy ne legyek féltékeny, de hogy tehetném? Már meg kell osztanom őt a feleségével.
A teljes főzési idő megtekintéséhez menj a következő oldalra, vagy kattints a „Megnyitás” (>) gombra – és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook barátaiddal!
