Gyerekkoromban a nagypapám készítette a legjobb rántott velőt: kívül ropogós, belül omlós, és mindig forrón került az asztalra. Ma már én sütöm, és minden alkalommal elhangzik: „Nem is gondoltam, hogy ez ennyire finom!”
Gyerekkoromban mindig különleges alkalomnak számított, ha rántott velő került az asztalra. A nagypapám volt az, aki igazán tudta, hogyan kell jól elkészíteni: kívül ropogós, belül omlós, és pont annyira fűszeres, hogy az ember ne tudjon megállni az első falatnál.
Sokan ma már idegenkednek tőle, talán mert ritkán látni hentespultban, vagy mert kicsit „retro” fogásnak számít. De aki egyszer megkóstolja frissen, forrón, egy falat rizs vagy házi majonéz kíséretében, az tudja: ez a klasszikus étel méltán érdemli meg, hogy visszatérjen a vasárnapi menüsorba.
Most megmutatom, hogyan készítem én a tökéletes rántott velőt, ami még azokat is leveszi a lábukról, akik először csak kóstolni akarták.
Hozzávalók
- 80 dkg hártyázott sertésvelő
- 10 dkg liszt
- 2 tojás
- 15 dkg zsemlemorzsa
- kb. 6 dl sütőolaj
- Só ízlés szerint
A teljes főzési idő megtekintéséhez menj a következő oldalra, vagy kattints a „Megnyitás” (>) gombra – és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook barátaiddal!
