A hús akkor jó, ha van ideje
A tarját nem érdemes siettetni. Az előző esti fűszerezés nem kötelező, de sokat segít. A só, a bors, a kömény és a pirospaprika nem akar versenyezni egymással, inkább hagyják, hogy a hús íze maradjon középen.
Másnap a szeletek mindkét oldala hirtelen kérget kap. Ez nem a végső sütés, inkább egy ígéret arra, hogy belül szaftos marad. Innen indul a lassabb szakasz, amikor már nem az erő, hanem az idő dolgozik.
A hagyma nem kísérő, hanem alap
A vöröshagyma itt nem dísz. Karikázva kerül a húsra, együtt párolódik vele, és szinte eltűnik a szaftban. Ettől lesz telt, mély ízű az egész fogás, nem csak hús egy kis lével.
A fokhagyma passzírozva csatlakozik, nem tolakodóan, inkább háttérben maradva. A bor felöntéskor még külön érződik, később azonban teljesen belesimul a szaftba. Ha valaki vörösbort használ fehér helyett, attól sem dől össze semmi. Az ilyen konyhai mellényúlások gyakran vezetnek a legjobb megoldásokhoz.
A teljes főzési idő megtekintéséhez menj a következő oldalra, vagy kattints a „Megnyitás” (>) gombra – és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook barátaiddal!
