I. rész — Karácsonyi fények alatt
A kisváros szélén, a havas somogyi dombok között állt egy öreg otthon, fakó falú, vaskapuján a tábla félig megkopva hirdette: „Szent Borbála a Szépkorúak Háza”. Bent, a folyosón, ahol a fertőtlenítő szaga keveredett a mézeskalács illatával, egy idős férfi ült némán az ablak mellett.Tóth Lajosnak hívták. Egykor postás volt, egész életében biciklin vitte a híreket – most már csak az idő járta az arcát ráncokkal.
Lajos ujjaival a térdén dobolt, mint aki számol valamit. Karácsony közeledett, odakint lassan hullott a hó. Egy ápolónő épp díszeket akasztott a fenyőfára a társalgóban, a rádióból csendes karácsonyi ének szólt.
Lajos felsóhajtott, és mikor meglátta, hogy belép a fia, Miklós, felcsillant a szeme.
– Miklós fiam… – mondta halkan, kissé remegő hangon. – Kérlek, vigyél haza karácsonyra. Csak pár napra. Csak hadd üljek a sarokban a fához közel, ott, ahol régen anyáddal énekeltük a „Mennyből az angyalt”. Nem leszek a terhedre, csak hadd legyek otthon. Nem bírom már ezt a hideg falak között…
Miklós elfordította a tekintetét az ablakon túli hóesésbe.– Apu… ne kezdjük megint. Itt jó kezekben vagy. Kapod a gyógyszereket, meleg van, enni is rendesen kapsz. Otthon most sok a gond, a gyerekek betegek, és Éva is fáradt.
– Fáradt? – kérdezte az apja kesernyésen mosolyogva. – Bizony, az élet fárasztó, fiam. De karácsony csak egyszer van egy évben.A hangja elhalt, mintha a saját árnyékát figyelné.– Egy éve nem láttam a házat… nem éreztem a sparhelt illatát. Csak néhány napot kérek.
Miklós lehajtotta a fejét.– Karácsonyra… el foglak vinni. Ígérem. –Közben a hangja elcsuklott, de nem állt meg. – Csak most nem lehet. Kicsit várj még, jó?
Lajos szemében remény villant, de mögötte fáradt fény.– A fiam… büszke vagyok rád, hogy gondolsz rám. Tudod, ha hazamegyünk, elmegyünk anyád sírjához. Hoztál neki virágot mostanában? Tudod, szerette a mezei virágokat.
Miklós elfordult.– Igen, apu. Vittem.Nem mondta, hogy csak néha állt meg a kapunál. Nem volt már, aki várt volna otthon.
Amikor Miklós elköszönt, Lajos még sokáig utána nézett. A folyosó végén a fény már elnyelte a fia alakját, csak a lépteinek halk visszhangja maradt.
A férfi aztán odasúgta maga elé: – Még tizenhárom nap… és otthon leszek.
II. rész — A döntés terhe
A teljes főzési idő megtekintéséhez menj a következő oldalra, vagy kattints a „Megnyitás” (>) gombra – és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook barátaiddal!
